Az egykori osök, a teremtok, az isteneink elbuktak. Az évszázadok során pedig a hatalmuk még tovább gyengült. Azonban, az 1990-es évek közepén felcsillan számukra a remény, hogy egy utolsó, titokzatos osi relikvia megszerzésével újra az emberiség uraivá válhassanak. De az emberek már nem azok a gyenge, istenfélo teremtmények, akiknek egykor megalkották oket. Elindul hát a hajsza a felemelkedéssel kecsegteto Égi Hajó megszerzéséért.
Sötét árny úszott át az ur hideg éterében. A csillagköd, melyet épp keresztülhasított, ritkulni látszott, majd a semmibol kivehetové vált a bestia orra. Ahogy a törzs egyre többet és többet mutatott magából, a borét elcsúfító megannyi sérülés, és heg megcsillant egy távoli, haldokló csillag fényétol. Vajon miféle fenevad hagyhatta így helyben?Biztosan ez lett volna az elso gondolata annak, aki megpillantja.
Mégis, volt valami fenséges és magasztos abban, ahogy egyre elszántabban tört az úticélja felé. Gyémántkemény, pikkelyes borébe egy feliratot égettek: Rín. Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ok már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zurzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania.
Utolsó vacsoráját bendojében orizte, nem kapott sok mindent, de egyelore épp elég volt neki a túléléshez. Az élosködok pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezon. Az alsó-, felso-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti.
De a jövo épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelott az An'éde utolsó túléloinek urhajója szakított át. Már csak ok kevesen maradtak egy egykor tündöklo civilizációból. Isteneik elfordultak tolük, és már nem álmodnak többé kényelemrol, luxusról, vagy hatalomról. Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.
Az egykori osök, a teremtok, az isteneink elbuktak. Az évszázadok során pedig a hatalmuk még tovább gyengült. Azonban, az 1990-es évek közepén felcsillan számukra a remény, hogy egy utolsó, titokzatos osi relikvia megszerzésével újra az emberiség uraivá válhassanak. De az emberek már nem azok a gyenge, istenfélo teremtmények, akiknek egykor megalkották oket. Elindul hát a hajsza a felemelkedéssel kecsegteto Égi Hajó megszerzéséért.
Sötét árny úszott át az ur hideg éterében. A csillagköd, melyet épp keresztülhasított, ritkulni látszott, majd a semmibol kivehetové vált a bestia orra. Ahogy a törzs egyre többet és többet mutatott magából, a borét elcsúfító megannyi sérülés, és heg megcsillant egy távoli, haldokló csillag fényétol. Vajon miféle fenevad hagyhatta így helyben?Biztosan ez lett volna az elso gondolata annak, aki megpillantja.
Mégis, volt valami fenséges és magasztos abban, ahogy egyre elszántabban tört az úticélja felé. Gyémántkemény, pikkelyes borébe egy feliratot égettek: Rín. Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ok már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zurzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania.
Utolsó vacsoráját bendojében orizte, nem kapott sok mindent, de egyelore épp elég volt neki a túléléshez. Az élosködok pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezon. Az alsó-, felso-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti.
De a jövo épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelott az An'éde utolsó túléloinek urhajója szakított át. Már csak ok kevesen maradtak egy egykor tündöklo civilizációból. Isteneik elfordultak tolük, és már nem álmodnak többé kényelemrol, luxusról, vagy hatalomról. Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.